Kell-e tanítani a babát aludni? Az önálló elalvás olyan, mint a biciklizés

„Az alvás egy biológiai funkció, nem lehet tanítani." Ezt az érvet elég gyakran hallani, amikor szóba kerül a csecsemők és kisgyerekek alvása, az alvástréning vagy az alvás támogatása. Van benne igazság — de nem az következik belőle, amit sokan gondolnak.

Röviden: kell-e tanítani a babát aludni?

• Magát az alvást nem lehet megtanítani — az biológiai folyamat. Az alvással kapcsolatos készségek fejlődését viszont lehet támogatni, gyakorolni, "tanítani".
• Van, aki magától jut el az önálló elalvásig, és van, akinek segítség kell. Egyik sem hiba, ahogy az sem, ha egy gyereket meg kell tanítani biciklizni.
• Nem egyetlen nagy ugrásról van szó. Az altatás és az önálló elalvás között több köztes lépcső van.
• Két külön kérdés: mire képes a baba magától, és mire van szüksége a családnak ahhoz, hogy működőképes maradjon.
• Gyakorlási lehetőség nélkül nem derül ki, mire képes a baba. Néha érdemes megnézni, mi történik, ha kap rá alkalmat.

Ha szeretnél jobban elmélyedni a témában, hallgasd meg ezt a podcast epizódot a Nem alszik a baba podcaston: Kell-e tanítani a babát aludni?

„Az alvás biológiai funkció" — mennyiben igaz ez?

Az elképzelés szerint a baba idegrendszere majd egyszer megérik, és onnantól magától megtanul önállóan elaludni és átaludni az éjszakát. Addig pedig nincs mit tenni: várni kell.

Ebben van igazság. Az alvás valóban biológiai funkció, és vannak olyan fejlődési lépések, amelyeket egyszerűen nem lehet siettetni. Egy újszülöttől például nem várhatjuk el, hogy ugyanúgy aludjon, mint egy óvodás.

De ebből még egyáltalán nem következik, hogy a környezetnek nincs szerepe abban, hogyan alakul a gyerek alvása.

Sőt, én úgy gondolom, hogy az alvás bizonyos szempontból olyan, mint a biciklizés. És ha megnézzük, miben hasonlít a kettő, sokkal érthetőbbé válik, mit jelent az, hogy az alvást lehet támogatni.

Mikor tanulnak meg a babák önállóan elaludni?

Ahogy biciklizni sem ugyanabban az életkorban tanul meg minden gyerek, úgy az alvás egyes mérföldkövei sem egyszerre jelennek meg mindenkinél.

Van hároméves gyerek, aki már magabiztosan biciklizik két keréken, és van, aki csak jóval később tanul meg. Ettől egyikük sem „rosszabb" a másiknál.

Ugyanez igaz az alvásra is. Minden baba tud aludni, de az olyan mérföldkövek, mint az önálló elalvás vagy az éjszaka hosszabb szakaszainak átalvása, különböző időpontokban jelenhetnek meg.

A normális fejlődésnek van egy meglehetősen széles intervalluma. Nem várhatjuk el egy újszülöttől, hogy önállóan elaludjon és átaludja az éjszakát, ahogy egy egyévestől sem várhatjuk el, hogy biciklire pattanjon és végigtekerjen a városon.

Ugyanakkor az sem igaz, hogy minden életkorban minden alvási nehézség egyszerűen az „éretlen idegrendszer" számlájára írható. Ha egy gyerek egy olyan életkorban tart, amikor az adott készség már általában megjelenik, érdemes megvizsgálni, mi akadályozza a fejlődését.

Minden babának meg kell tanítani az önálló elalvást?

Vannak gyerekek, akik meglátnak egy biciklit, felülnek rá, próbálkoznak, elesnek néhányszor, majd egyszer csak sikerül. Mások bizonytalanabbak, félnek az eséstől, vagy egyszerűen nem annyira motiváltak. Nekik jól jön a segítség.

A szülő tolja a biciklit, segít az egyensúlyozásban, elkapja a gyereket, ha majdnem elesik, és megtanítja arra is, hogyan fékezzen.

Az alvásnál sincs ez másképp.

Vannak babák, akiknél az önálló elalvás szinte észrevétlenül kialakul. A szülő egyszer csak azt veszi észre, hogy a baba már nem igényel ugyanannyi segítséget, vagy hogy egyik napról a másikra képes lett önállóan elaludni.

Más babáknak ehhez több gyakorlásra van szükségük.

Ez önmagában nem probléma. Ahogy az sem probléma, ha egy gyereket meg kell tanítani biciklizni. A fontos kérdés inkább az, hogy milyen segítségre van szüksége az adott gyereknek ahhoz, hogy eljusson a következő lépcsőfokig.

Mire képes a baba, és mire van szüksége a családnak?

Azt, hogy egy gyerek mikor „kell", hogy tudjon valamit, nem csak a biológiai fejlődése határozza meg. A környezet elvárásai is számítanak.

Képzeld el például, hogy egy család olyan helyen él, ahol a bicikli a legpraktikusabb módja annak, hogy a gyerek iskolába jusson. Nincs autó, a tömegközlekedés körülményes, ezért a szülőknek fontos lehet, hogy a gyerek már hatéves korára megtanuljon biciklizni. Egy másik családban viszont erre semmi szükség nincs. Ott lehet, hogy senkit nem zavar, ha a gyerek csak később tanul meg.

Az alvásnál is hasonló a helyzet.

Nem ugyanazok az elvárások egy olyan családban, ahol a szülő otthon van a babával, jól bírja az éjszakai ébredéseket, nincs másik gyerek, és napközben is tud pihenni, mint egy olyan családban, ahol a szülőnek néhány hónap után vissza kell mennie dolgozni.

A szülő saját alvásigénye és az alvásmegvonás tolerálása is nagyon különböző lehet. Van, aki hat óra alvással hosszú távon is működőképes, míg másnak ennél jóval többre van szüksége.

És ott van a család teljes környezete is. Ha több gyerek van otthon, az „aludj, amikor a baba alszik" tanács például kevéssé használható. Ha viszont van egy nagyszülő, szomszéd vagy bébiszitter, aki néhány órára elviszi a nagyobb gyereket, máris egészen más lehet a helyzet.

Ezért szerintem fontos különválasztani két dolgot:

• Mi az, amire a baba a fejlődéséből adódóan képes?
• Mi az, amire a családnak szüksége van ahhoz, hogy működőképes maradjon?

A kettő nem mindig esik egybe.

Van köztes lépcső az altatás és az önálló elalvás között?

A biciklizésnél sem úgy néz ki a tanulás, hogy a gyerek egyik nap még semmit nem tud, másnap pedig felpattan egy kétkerekű biciklire és elhajt. Gyakran vannak köztes lépcsők.

A futóbicikli például azért is hasznos, mert a gyerek már megtanulhat rajta egyensúlyozni, mielőtt megjelenik a pedálozás és a fékezés. Mire megkapja a rendes biciklit, már rendelkezik bizonyos alapokkal. Így sokkal könnyebb az új készséget elsajátítania.

Az alvásnál is vannak köztes stádiumok.

Nem feltétlenül az a következő lépés, hogy a szülő egyik napról a másikra teljesen megszünteti az altatást, és a baba innentől kezdve teljesen önállóan alszik el.

Lehet, hogy először nem szoptatás közben alszik el, hanem a szülő ölében. Aztán már nem ölben, hanem kiságyban, miközben a szülő ott van mellette és simogatja. És így már egészen más kiindulási pontról indul az önálló elalvás felé, mint akkor, ha előtte semmilyen köztes lépcső nem volt.

Nem kell tehát feltétlenül a nulláról a százra ugrani. 

Hogyan gyakorolhatja a baba az önálló elalvást?

Talán ez a legfontosabb párhuzam.

Hiába van egy gyerek abban az életkorban, amikor már képes lehet biciklizni. Ha soha nem kapott biciklit, nem derül ki, hogy meg tudja-e tanulni. 

Ugyanez igaz az önálló elalvásra is.

Ha a babának soha nincs lehetősége arra, hogy egyedül próbáljon elaludni, akkor nem tudjuk meg, hogy képes-e rá. És ha soha nem gyakorolja, valószínűleg nem is fogja elsajátítani.

Lehet, hogy a baba már többet tud, mint gondolod

Sok szülő úgy érzi, hogy a baba minden egyes ébredésénél neki kell visszaaltatnia a gyereket. Közben a baba az éjszaka során többször is felébredhet, és lehet, hogy néhány alkalommal teljesen önállóan visszaalszik — csak a szülő ebből semmit nem érzékel.

A szülő ugyanis csak azokról az ébredésekről tud, amikor a baba jelzett, mert segítségre volt szüksége.

Vagyis néha a baba titokban már gyakorolja azt a készséget, amiről azt gondoljuk, hogy még egyáltalán nem tudja. Arról, hogy hány ébredés számít soknak, itt írtam részletesen: baj-e, ha éjjel óránként ébred a baba?

Akkor kell vagy nem kell tanítani az alvást?

Szerintem a kérdés ebben a formában egy kicsit félrevezető.

Az alvás biológiai folyamat. Nem tudjuk és nem is kell „megtanítani" egy babának, hogyan legyen álmos vagy hogyan aludjon. De bizonyos alvással kapcsolatos készségek fejlődését lehet támogatni.

Van, aki magától jut el oda, hogy önállóan elalszik. Másnak segítség kell. Van, akinél ez hamar történik, másnál később. És az sem mindegy, hogy milyen környezetben él a család, milyen erőforrásai vannak, és milyen elvárásoknak kell megfelelnie.

Ezért én nem azt mondanám, hogy „az alvást meg kell tanítani", de azt sem, hogy „az alvással kapcsolatban semmit nem lehet tenni, csak várni kell".

A kettő között van egy nagyon fontos terület: a lehetőség megteremtése, a gyakorlás, a fokozatos támogatás és annak felismerése, hogy a baba éppen hol tart.

És talán éppen ezért érdemes időnként kipróbálni, hogy mire képes már a baba.

Nem kell egy újszülöttől elvárni, hogy önállóan elaludjon. De azt sem kell feltételezni, hogy csak azért nem képes rá, mert még túl kicsi hozzá.

Akár egy-két hónapos babánál is előfordulhat, hogy ha megfelelő időben letesszük a kiságyba, egyszerűen elalszik. A legtöbb baba valószínűleg nem fog — és ha sír és segítséget kér, természetesen segítünk neki. De néha érdemes megnézni, mi történik, ha lehetőséget kap rá.

Mert lehet, hogy már tud biciklizni.

Csak még nem próbáltuk meg elengedni a kezét.

Gyakori kérdések

Meg lehet tanítani a babát aludni?

Magát az alvást nem: az biológiai folyamat, nem lehet megtanítani egy babának az alvást. Az alvással kapcsolatos készségek fejlődését viszont lehet támogatni — például azt, hogy a baba egyre kevesebb segítséggel tudjon elaludni, vagy visszaaludjon egy éjszakai megébredés után. A kettő nem ugyanaz.

Mikortól alszik el önállóan a baba?

A normális alvásfejlődésnek széles intervalluma van. Vannak újszülöttek, akik önállóan alszanak el, és iskolások, akiknek csak a szülő mellett sikerül. Egy újszülöttől általában nem várható el az önálló elalvás, de azzal sincs baj, ha megy neki, mint ahogy az sem baj önmagában, ha egy nagyobb gyerek csak segítséggel tud elaludni. A kérdés, hogy ezt a család erőforrásai hogyan tudják kompenzálni.

Baj, ha a baba csak karban vagy szoptatással alszik el?

Önmagában nem. A kérdés inkább az, hogy ez a szülőnek hosszú távon működik-e, és hogy van-e a mostani helyzet és az önálló elalvás között köztes lépcső. Nem kell a nulláról a százra ugrani: előbb lehet, hogy nem szoptatás közben alszik el, hanem az ölben, aztán a kiságyban, a szülő simogatása mellett.

Minden alvásprobléma az idegrendszeri éretlenség számlájára írható?

Nem. Vannak fejlődési lépések, amiket nem lehet siettetni, de abból nem következik, hogy a környezetnek semmi szerepe nincs. Ha a gyerek olyan életkorban tart, amikor az adott készség már általában megjelenik, érdemes megnézni, mi akadályozza a fejlődését, ahelyett hogy automatikusan az éretlenségre fognánk.

Honnan tudom, hogy a baba készen áll-e az önálló elalvásra?

Úgy, hogy néha kap rá lehetőséget. Ha a babának soha nincs alkalma egyedül próbálkozni, nem derül ki, hogy képes-e rá. Sok baba egyébként az éjszaka során többször is visszaalszik önállóan, csak a szülő ebből semmit nem érzékel — ő csak azokról az ébredésekről tud, amikor a baba jelzett.

Mit tehetsz, hogy jobban aludjon a gyereked?

Töltsd ki a kérdőívet, és személyre szabott alvástervet készítek: Dreamsense alvásterv.