Éjszakai szoptatás elhagyása: ártasz vele a gyereknek?

„Még mindig szopizik éjszaka..." Sok anya mondja ezt úgy, mintha valami olyasmiről lenne szó, amit talán már régen abba kellett volna hagyni. Mások viszont éppen az ellenkezőjét érzik: „szeretném abbahagyni az éjszakai szoptatást, de félek, hogy ezzel ártok neki."

Ez utóbbi kérdés különösen gyakori azoknál a szülőknél, akik nagyon fontosnak tartják a kötődést, és szeretnék tudatosan jól csinálni a gyereknevelést. Könnyű ilyenkor túl nagy jelentőséget tulajdonítani minden egyes döntésnek.

Röviden: 

• Mikor választhatod le a gyereket éjszakára? Erről kérdezd meg a gyerekorvost! Általában egy éves kor fölött már nincs akadálya, de sokszor korábban is biztonságosan megteheted.
• A kötődés nem egyenlet. Nem szoptatás + együttalvás = kötődés.
• A határhúzás nem elutasítás. Lehet nemet mondani úgy, hogy közben kapcsolódsz.
• A gyerek tiltakozhat — ettől még nem csinálsz rosszat.
• Nem az a cél, hogy ne legyen nehéz, hanem hogy ne egyedül legyen benne.

Ha szeretnél jobban elmélyedni a témában, hallgasd meg ezt a podcast epizódot a Nem alszik a baba podcaston: Anyai ösztön? Beszélgetés Naszádos Martinával

Mi történik, ha a gyerek szeretné, te viszont már nem?

Vegyünk egy teljesen hétköznapi példát. A kétéves gyereked még szeretne éjszaka szopizni. Te viszont már nem szeretnél éjszaka szoptatni.

Itt nincs feltétlenül „jó" és „rossz" szereplő. A gyereknek van egy igénye. Neked pedig van egy határod. És ez a kettő bizony ütközhet.

A Nem alszik a baba podcastban Naszádos Martinával, az Egészséges Gyermekkor Instagram-oldal létrehozójával éppen erről beszélgettünk: az éjszakai leválasztás egyfajta érdekellentét is lehet, hiszen az anya már nem szeretne szoptatni, miközben a gyerek még szeretné.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szülőnek mindenáron fenn kell tartania egy olyan helyzetet, amit már nem szeretne. A tested a tiéd. A te alvásod, a te igényeid is számítanak.

Mi a különbség a határhúzás és az elutasítás között?

Talán ez az egyik legfontosabb különbség.

Azt mondani, hogy „éjszaka már nem szopizunk", nem ugyanaz, mint azt üzenni, hogy „nem érdekel, hogy neked ez nehéz".

A gyerek tiltakozhat. Sírhat. Lehet mérges. Lehet, hogy többször próbálkozik majd.

És te közben ott lehetsz mellette. Megölelheted. Megnyugtathatod. Elmondhatod neki, hogy tudod, hogy ez most nehéz. Tarthatod a határt úgy, hogy közben nem hagyod magára az érzéseivel.

A podcastban én is ezt emeltem ki: fontos, hogy milyen támogatást kap a gyerek a változás mellett.

Sérül a kötődés, ha abbahagyom az éjszakai szoptatást?

Ez az a pont, ahol érdemes megállni egy pillanatra.

A kötődés nem egyetlen viselkedésből áll. Nem egyenlet: szoptatás + együttalvás = kötődés. A kapcsolatotok ennél sokkal több.

Ott van benne, ahogy ránézel. Ahogy megvigasztalod. Ahogy válaszolsz a jelzéseire. Ahogy együtt nevettek. Ahogy segítesz neki, amikor fél. Ahogy megtartod akkor is, amikor dühös. És az is, ahogy határokat állítasz.

Egy kétéves gyerek számára az is fontos tapasztalat lehet, hogy vannak olyan helyzetek, amikor anya vagy apa valamit nem szeretne, de ettől még a kapcsolat biztonságos marad. Erről bővebben: tényleg együtt kell aludni és szoptatni a kötődéshez?

Baj, ha a gyerek sír a változás miatt?

A kötődő szülőség könnyen félreérthető.

Ha nagyon szeretnénk figyelembe venni a gyerekünk érzéseit és szükségleteit, könnyű eljutni oda, hogy már egyetlen konfliktustól is megijedünk.

„Ha sír, akkor biztos rosszat csinálok." „Ha tiltakozik, akkor biztos túl gyorsan haladok." „Ha neki nem tetszik, akkor nekem nem lenne szabad ezt kérnem."

Pedig a gyerek és a szülő nem mindig akarhatja ugyanazt. És ez önmagában nem probléma. A kérdés inkább az, hogyan kezeljük ezt a különbséget.

Lehet úgy nemet mondani, hogy közben kapcsolódunk. Lehet határt tartani úgy, hogy közben együttérzőek vagyunk. És lehet segíteni a gyereknek átvészelni egy változást anélkül, hogy minden nehéz érzést megpróbálnánk megszüntetni. Erről szól ez is: traumát okozok a gyerekemnek?

Meddig kell éjszaka szoptatni?

A podcastban Martina saját tapasztalatai kapcsán is arról beszélt, hogy idővel rájött: nem szeretné automatikusan követni azokat az elveket, amelyekről azt hallja, hogy „így kell" csinálni. Így fogalmazott:

„Ne vakon kövessünk elveket, hanem saját magunkra formáljunk mindent."

Szerinte nem feltétlenül kell egyetlen irányzatból mindent átvenni. Érdemes többféle megközelítésből azt kiválasztani, ami a saját családunknak megfelelő.

Ez az éjszakai szoptatásnál is fontos gondolat. Lehet, hogy valaki örömmel szoptat éjszaka még egy hároméves gyereket is. És lehet, hogy valaki már egy év után azt érzi: nekem ez már sok.

Egyik anya sem feltétlenül csinálja „jobban". Egyszerűen mások a határaik, az élethelyzetük és a családjuk.

Hogyan kezdj hozzá az éjszakai szoptatás elhagyásához?

Nincs egyetlen kötelező forgatókönyv. A lényeg, hogy először te magad tudd, mit szeretnél.

Nem azt, hogy mit mond az Instagram. Nem azt, hogy mit mond a barátnőd. Nem azt, hogy mit mond egy könyv. Hanem: te szeretnéd még ezt csinálni?

Ha igen, semmi baj azzal, ha folytatod. Ha nem, az is rendben van, hogy változtatni szeretnél.

Ezután lehet azt átgondolni, hogyan tudod a változást úgy bevezetni, hogy a gyereked a lehető legtöbb támogatást kapja hozzá. Egy köztes lépcső például az, ha nem szoptatással altatod vissza: így altasd vissza a babát etetés nélkül.

Mert nem az a cél, hogy ne legyen nehéz. Hanem az, hogy ne egyedül legyen benne. És talán ez sokkal fontosabb kérdés annál, mint hogy sírni fog-e.

A „nem" nem a kapcsolat végét jelenti

A gyereked lehet szomorú attól, hogy valami megváltozik. Lehet dühös. Lehet, hogy tiltakozik.

Te pedig ettől még lehetsz egy szerető, elérhető, biztonságot adó szülő. Nem kell minden kellemetlen érzéstől megvédened. És nem kell minden igényét teljesítened ahhoz, hogy jó legyen a kapcsolatotok.

Néha éppen azt tanulja meg melletted, hogy valami megváltozhat, és közben anya még mindig itt van.

Gyakori kérdések

Sérül a kötődés, ha abbahagyom az éjszakai szoptatást?

A kötődés nem egyetlen viselkedésből áll, és nem egyenlet, amelyben szoptatás plusz együttalvás egyenlő kötődés. Ott van benne az is, ahogy ránézel, ahogy megvigasztalod, ahogy válaszolsz a jelzéseire — és az is, ahogy határokat állítasz. Egy totyogónak már fontos tapasztalat lehet, hogy anya vagy apa néha valamit nem szeretne, és a kapcsolat ettől biztonságos marad.

Meddig kell éjszaka szoptatni?

Lehet, hogy valaki örömmel szoptat éjszaka még egy hároméves gyereket is, és lehet, hogy valaki már egy év után azt érzi, neki ez sok. Egyik anya sem csinálja jobban — egyszerűen mások a határaik, az élethelyzetük és a családjuk. A teljes éjszakai leválasztás általában nem ajánlott egyéves kor alatt, de kérdezd meg a gyerekorvost, hogy mit javasol a ti esetetekben!

Mi a különbség a határhúzás és az elutasítás között?

Azt mondani, hogy „éjszaka már nem szopizunk", nem ugyanaz, mint azt üzenni, hogy „nem érdekel, hogy neked ez nehéz". A gyerek tiltakozhat, sírhat, mérges lehet — és te közben ott lehetsz mellette, megölelheted, elmondhatod, hogy tudod, hogy ez most nehéz. Tarthatod a határt úgy, hogy közben nem hagyod magára az érzéseivel.

Baj, ha a gyerek sír a változás miatt?

Nem az a cél, hogy ne legyen nehéz, hanem az, hogy ne egyedül legyen benne. A gyerek és a szülő nem mindig akarhatja ugyanazt, és ez önmagában nem probléma — a kérdés az, hogyan kezeljük ezt a különbséget. Lehet úgy nemet mondani, hogy közben kapcsolódunk.

Személyre szabott tanácsot szeretnél?

Töltsd ki a kérdőívet, és személyre szabott alvástervet készítek: Dreamsense alvásterv.